LangArt - Todd Strasser: A hullám

Todd Strasser: A hullám

Todd Strasser: A hullám

Hogyan lehetséges az, hogy a német emberek nem tiltakoztak a koncentrációs táborok ellen? Hogy fordulhatott elő, hogy egy karizmatikus vezető hatására, jóérzésű emberek elfogadták polgártársaik nagy tömegének jogfosztását és elhurcolását? Hogyan történhetett meg az, hogy az akkori német nép - egyszerű hétköznapi városlakók, tanárok, orvosok és más értelmiségiek - szó nélkül hagyták, hogy a nemzeti szocialisták ártatlanok millióit gyilkolják le. Hogy-hogy senki nem állította meg ezt az embertelen gépezetet? Ezeket a kérdéseket szegezték történelemtanáruknak egy amerikai középiskola diákjai, amikor a tananyagban a Holokauszthoz értek.

Hogy lehet megmagyarázni a megmagyarázhatatlant? A tanár különös kísérletbe kezd az osztállyal: azt akarja, hogy tanítványai néhány napon keresztül a saját bőrükön tapasztalják meg az autokráciát. Kitalál egy mozgalmat, amelyet Hullámnak nevez el, szimbólumot, jelszavakat, köszöntést kreál hozzá és belevonja az egész osztályt. A diákok szokatlanul motiváltak. Azonban ami első pillantásra új kezdetnek, újfajta szolidaritásnak és egyenlőségnek tűnik, szédületes gyorsasággal riasztó jelenségeket hoz felszínre. A manipuláció fals lendületet kap és magával ragadja a tanárt is. A meghökkentően gyorsan növekedő csoport egyre fokozódó nyomást gyakorol a kívülállókra, egyes csoporttagok erőszakossá válnak, van, akinek teljesen átalakul a személyisége. A kritikus hangokat elfojtják, felüti fejét az erőszak. A Hullám tagjai át akarják venni az uralmat az iskola, majd az egész város felett. A kísérlet „sikerül”. Megvalósul egy fordított pedagógiai rémálom: mindenki engedelmeskedik!

A regény alapja megtörtént esemény. Helyszíne a Cubberly gimnázium, a kaliforniai Palo Altoban, az időpont 1969. A Hullám, ez a félresiklott pedagógiai kísérlet azonban ma is arra ösztönöz, hogy vizsgáljuk felül önmagunkról alkotott elképzeléseinket; mi melyik oldalt választanánk egy hasonló helyzetben? Megtörténhetne velünk is, hogy magába szippant valamilyen mozgalom?

A majd négy évtizede történt események krónikája semmit sem vesztett aktualitásából. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a könyv magyarországi megjelenésével egy időben mutatják be a Hullám című német filmet. Rendezője, Dennis Gensel egy német középiskolába helyezi át a cselekményt. A Hullám című film nagydíjat nyert az idei Sundance fesztiválon, Salt Lake Cityben, és Németországban azonnal a bestseller-lista élére került: a premier hetén a 7 millió dolláros költségvetésének több, mint a felét hozta be.
1969-ben, Palo Altoban (USA), Ron Jones történelemtanár (Cubberley High School) érdekes pszichológiai kísérletbe kezdett.

A Harmadik Hullám névre keresztelt kísérlet célja kideríteni, hogy vajon egyszerű diákokból álló csoportból is létrehozható-e egy hatalomelvű manipulált közösség a demokratikus döntések teljes kiirtásával, illetve a szigorú fegyelem, a parancsok és a csoportmanipuláció alkalmazásával. A Hitlerjugend mintájára mozgalmat indított, jelmondatokkal, jelvényekkel és egyezményes mozdulatokkal. A mozgalom olyan népszerű volt, hogy az egész iskola életére kihatott.

Jones később leírta élményeit; a történet aztán magazinokban jelent meg The Third Wave címmel. 1981-ben a történetből tévéfilm készült The Wave címmel, majd a jogokat megvette egy kiadó. A film története alapján Todd Strasser - fiataloknak szóló népszerű regényeivel már híres - író regényt írt. A regény először Morton Rhue írói álnév alatt jelent meg.

A hullám keletkezéstörténete

1969 a kísérlet (Palo Alto)
1972 Ron Jones: A harmadik hullám / The Third Wave
1981, 2005 Todd Strasser: The Wave
1981 Tévéfilm: The Wave (forgatókönyv: Johnny Dawkins)
2008 augusztus A hullám címmel megjelent a könyv első magyar fordítása
2008 a SUNDANCE (Salt Lake City) fesztiválon díjat nyert a német film (Die Welle)
2008 október A film magyarországi bemutatója

Ron Jones eredeti kísérlete nem igazán szociálpszichológiai kísérlet, inkább modellkísérlet volt.

Zimbardó „börtönkísérlete”: önkéntes egyetemistákat két csoportra; rabokra és börtönőrökre osztott fel. Hat nap után le kellett állítani a kísérletet, mert a „játék”börtön őreiből a társaikkal kegyetlenkedő smasszerek váltak, a rabokból pedig engedelmes, dehumanizált zombik lettek, akiket kizárólag a saját túlélésük érdekelt.

Milgram kísérlete a tanár-tanítvány kapcsolatban a pedagógus áramütésekkel büntethette a rosszul válaszoló diákokat. Minél több rossz válasz, annál erősebb áram. Eredmény: a teljesen átlagos emberek kétharmada hajlandó volt a végső határt is átlépni, vagyis akkora áramütést adott, amibe a másik belehalhatott volna.

Arendt az Eichmann-perről azt írja, hogy egy teljesen jelentéktelen hivatalnok – ha nem kerül bele a háborús gépezet adta hatalomba – aktakukacként élte volna le az életét. A történelem úgy hozta, hogy olyan pozícióba került, amelyben milliók sorsáról döntött. Egész védekezése a „parancsra tettem” önigazolásra épült.

Az amerikaiakat azért foglalkoztatta ez a téma, mert sokan átélték a nácizmus tombolását, meg azért, mert ezeknek a kísérleteknek az időszaka egybeesett a vietnami háborúval, amikor az Egyesült Államok erős morális válságot élt át, például a My Lai-i vérengzés nyilvánosságra kerülése miatt. (Ha Amerika a szabadság és a demokrácia védelmezője, elítéli a náci és a sztálini terrort és a tömeggyilkosokat, akkor milyen alapon követhet el hasonló cselekményeket?)

Aronson (A Társas Lény) szerint szeretjük azt hinni, hogy a hiba, a vétek vagy a bűn tőlünk független dolog. Mossuk kezeinket. Mindez a magunkról alkotott pozitív kép fenntartása, ami alapvető emberi szükséglet. Kongnitív disszonancia: Ha valami olyat állítok vagy teszek, ami ellenkezik a saját meggyőződésemmel, akkor azt is be kell építenem az önmagamról alkotott jó ember-képbe. Ilyenkor az áldozatot hibáztatom. Az előítéleteknek is sokszor ez az alapja.

A 30-as évek Németországában is párszáz ember masírozgatott először az utcákon, de ebből még nem lett volna nácizmus. Ahhoz az is kellett, hogy az államhatalom Hitler és társai kezébe kerüljön, hogy meg tudják bénítani a weimari köztársaság alkotmányos berendezkedését. Pártokat kellett megszűntetni, és egy sor más erőszakos politikai lépésre volt szükség ahhoz, hogy Hitler teljhatalomhoz jusson.

Magyar Gárda

2007 júniusában Vona Gábor, a Jobbik elnöke a párt támogatásával egyesületként alapította meg és jegyeztette be a Magyar Gárda Hagyományőrző és Kulturális Egyesület nevű szervezetet, mely alapító nyilatkozata szerint „része vagy gerince” kíván lenni a párt nemzetőrségnek, és – szociális és karitatív missziók támogatása és szervezése, illetve a katasztrófaelhárítás és polgárvédelem mellett – a „nemzeti önvédelem erősítésében” és „rendvédelmi” feladatok ellátásában kíván aktívan részt venni. Dósa István a Gárda főkapitánya lemondott tisztéről.

A gárda jelszavai: hit / erő / akarat.
A hullám jelszavai: fegyelem / közösség / cselekvés = erő.