Dr. Sándor Zsuzsa: Bírák Könyve
E könyv szereplői - megjelenésükig - nem tudnak egymásról. A bírák nem tudták kik azok a közszereplők, akik véleményt mondtak róluk, és a bíróságokról. A közszereplők nem tudták előre ki lesz az a bíró, aki válaszol majd gondolataikra, anélkül, hogy ismertették volna vele azokat.
Miért éppen ők?
Többek között Magda Marinkó, Simek Kitty, Tánczos Gábor, a Fekete Angyal, a taxisgyilkos lányok, Soproni Ágnes gyilkosai és a rendőrgyilkos Sós Lajos ügyében ítélkező bírákat mutatja be az Országos Igazságszolgáltatási Tanács szóvivője, a Fővárosi Bíróság volt szóvivő-bírája.
Az interjúalanyok vallanak a bírói munka olyan általános kérdéseiről, mint az ítélkezés függetlensége, a hivatás legszebb és legnehezebb pillanatai, az ügyvédek tevékenysége, a törvényes, de igazságtalan bírói döntések, de olyan személyes kérdésekről is, mint például hogy miként lettek bírók, vagy hogy mi a hobbijuk. A beszélgetések középpontjában egy-egy ismert ügy áll, melyet a jelenlegi törvényi szabályozás miatt az ítéletek felidézésével mutat be a könyv.
A négyszeres gyilkosság miatt Magda Marinkót életfogytiglanra ítélő Varga Zoltán szerint a jó bírónak elsősorban lelkiismeretesnek és tisztességesnek kell lennie, habár léteznek olyan ügyek is, amelyekben a legnagyobb jóakarattal sem lehet az ítélet egyszerre törvényes és igazságos. Ilyenkor pedig a bíró kénytelen a törvényességet választani.
A Fővárosi Bíróság tanácsvezető bírája, aki egyúttal az OIT elnökhelyettese is, úgy véli: a társadalomtól elidegenedett, elefántcsonttoronyba zárkózó bíró nem tud igazságos ítéletet hozni. Varga Zoltán szerint rendkívül fontos, hogy a társadalom elfogadja az ítéleteket, ellenkező esetben teljesen hiábavaló a bíró munkája.
Pataki Árpád, a Fővárosi Bíróság polgári ügyszakos bírája arról vall a könyvben, hogy hivatása legszebb pillanata között tartja számon, mikor egy majdnem reménytelen helyzetből sikerül egyezséget létrehozni az ellenérdekű felek között, avagy mikor a pervesztes is megérti és elfogadja a bírói döntés indokait.
A személyiségi jogi és sajtóperekre szakosodott bíró tárgyalta többek között azt az ügyet, melyben a maffiaperekből ismert Tasnádi Péter jó hírneve védelmében pert nyert az országos rendőrfőkapitánnyal szemben. Az indoklás szerint "az alapvető emberi jogok a születéstől kezdődően mindenkit megilletnek, ezen jogok létezése tehát nem köthető érdemességhez, ezen jogok tiszteletben tartását nem lehet kiérdemelni, de nem is lehet eljátszani."
Pataki Árpád tárgyalta azt a pert is, melyben arról kellett dönteni, hogy lehet-e az egyházak teológiai véleménye negatív a "másságról", ez része-e a véleményszabadságnak, avagy az egyenlő bánásmód sérelméhez vezet.
A kötet tartalmazza a legtöbb köztörvényes halálos ítéletet meghozó, két éve elhunyt egykori legfelsőbb bírósági bíróval, Pálinkás Györggyel készített portréfilm szövegét is. A többek között a rendőrgyilkos Sós Lajos, és a szegedi fegyházban fegyőröket halálra késelő Richter Rihárd ügyében a halálos ítéletet kihirdető Pálinkás György elmondta: nem volt vérbíró, csak mindig a sértettek oldalán állt.
Az interjúkat sajátosan ellenpontozzák az előttük olvasható rövid vallomások egy-egy közszereplőtől arról, hogy mit gondolnak a bírói hivatásról. A könyvben elmondja véleményét többek között Réz András esztéta, Györgyi Kálmán volt legfőbb ügyész, Simon András, a Magyar Televízió volt alelnöke, Gönczöl Katalin és Majtényi László volt ombudsmanok, valamint Halmai Gábor alkotmányjogász.
„Olyan közismert személyiségektől igyekeztem megtudni, mi jut eszükbe arról a szóról, arról a fogalomról, hogy BÍRÓ, hogy milyen számukra az ideális bíró, akik maguk is vagy jogászok, vagy valamilyen rejtélyes, vagy kevésbé rejtélyes okból különösen vonzódnak a joghoz.” – mondja könyvéről a szerző. Van köztük színész, újságíró, volt legfőbb ügyész, egykori ombudsman, alkotmányjogász, esztéta, politológus, egyetemi oktató és televíziós személyiség.
„Sok mindent elmondtak. Jót is, rosszat is. Lehet velük egyetérteni, vagy egyet nem érteni. És lehet velük vitába szállni. A könyvben megszólaló bírák - akaratlanul is - ezt teszik.”
E könyv szerzője maga is bíró. De nem csupán bíró, hanem egyben szóvivő is. Vagyis olyan bíró, aki kivételezett helyzetben van: beszélhet. Beszélhet és írhat. Beszélhet és írhat a bírósági ügyekről, a bírákról, a kollégáiról.
E könyv róluk szól. A bírókról. Legyen ez a bírák könyve.
